fbpx

Kosár

Les Moir az Integrity Music egyik vezetője, aki az elmúlt évtizedekben jelentős szerepet töltött be a keresztény zenei színtéren. Alábbi írásában arra emlékezik vissza, hogyan vezetett az út a 97-es wembley-i dicsőítő alkalomig és a magyar kapcsolat létrejöttéig.

Brazíliába utaztam 1994 elején, miután értesültem arról, hogy ők is rendeznek March for Jesus felvonulást. Nagyszerű érzés volt látni azt a közel 1 millió hívőt, akik Sao Paolo utcáin fejezték ki hitüket. Ottlétem alatt a házigazdám mutatott egy videót, amin láttam, amint ottani hívők stadionokban tartottak dicsőítő alkalmat. Ez nagyon fellelkesített, és hazaérve elmondtam Noel Richardsnak. Közölte, hogy Isten hasonló álmot ültetett el benne, hogy legyen a Wembley-ben is egy ilyen.

Noel 1986-ban látta, ahogy a Queen-koncerten a részt vevő 78 ezer ember kinyújtotta a kezét, és énekelte a „We Are the Champions of the World” éneket, ami olyan üresen hangzott. „Annyi energiát beletettek, de mire mentek vele? Csak egy bajnoka van ennek a világnak, s az Jézus” – foglalta össze Noel. Úgy éreztem, hogy Istentől kapta a látást, s így együtt folytattuk az utat a Wembley felé. Én adtam ki Noel albumait, s őt és feleségét, Triciát is biztattam, hogy írjanak himnikusabb és rockosabb hangvételű énekeket. Kijött 94-ben a Warrior album, s rajta a Champion ének. Noel pedig koncertturnéra indult a szigetországban és Európában is, és mindenhol elmondta a stadion látást, s hívta a résztvevőket a Wembley-be. Még az albumok borítóira is kértem, hogy tetesse rá ezt az elképzelést, bár ekkor még csak álom volt, melyet tudtuk, hogy Isten adott. Jó kis kaland volt Noellel menni ezen az úton. Először a 11 ezres londoni Arénát szerettük volna megtölteni 1996-ban, és már hat héttel a rendezvény előtt minden jegy elkelt. Ezután foglaltuk le a Wembley-t, és 1997 júniusában közel 50 ezer dicsőítővel hirdettük ki, hogy Jézus az igazi bajnoka ennek a világnak.

Ekkoriban történt, hogy néhány közbenjáró imádkozó írt Noelnek, hogy a Wembley nem a végállomás, hanem három másik városban is lesz ilyen stadionos dicsőítés: Berlinben, Budapesten és Barcelonában. Noel el is indult ebbe az irányba – először Berlin felé, ahol 2006-ban létre is jött a Calling All Nations az Olimpiai Stadionban. Stephen Bennett volt az, aki egy nagyszerű videót szerkesztett a wembley-i találkozóról. Ott látható volt valaki, aki egy magyar zászlót lengetett. László Viktor is látta a videót, és úgy érezte, hogy ezt Budapesten is meg lehetne csinálni, és rövidesen találkoztak Noellel a magyar fővárosban. Egyből összekapcsolódott a szívük, és elkezdték megálmodni a lehetséges stadionos dicsőítést. Én Viktorral egy, a Berlint előkészítő koncerten találkoztam, s érzékeltem, hogy biztos a látásban, s ő a megfelelő ember erre.

Ettől kezdve jöttem az Ez az a nap!-okra, s minden nemzetközi művészt, dicsőítőt biztattam, hogy csak jöjjenek Budapestre. Ez a város egy stratégiai hely, ahol – főleg Kelet-Európából – össze tudnak gyűlni az emberek, s amely így a legjobb helye lehet egy nagy találkozónak. Azóta sokat beszélgettünk Viktorral és csapata tagjaival, hogy mikor lenne jó a stadionos találkozó, és most eljött végre az idő. Az új Puskás Stadion mintha pont erre épült volna, és hiszem, hogy jövő július 18-a egy történelmi és meghatározó esemény lesz. Még mindig elcsodálkozom azon, hogy a közbenjárók már azelőtt megemlítették Budapestet, hogy Viktor látta volna a Wembley- videót, és találkozott volna Noellel. Isten elképzelései valóra válnak, s én meg vagyok győződve arról, hogy a jövő júliusi Ez az a nap! a Puskás Arénában Isten akarata és szándéka szerint való.