Ige, ima és zene a Kisstadionban

 

Miközben a rendezők azt latolgatták, hogy vajon megsül-e a tojás a Kisstadion lelátóinak fémborítású ülőhelyein, a korán jött kánikulában, az első – természetesen vidékről jött – csoportok már elfoglalták helyüket a napfényben szinte lángoló nézőtéren. Három órakor pedig a sokaságot látva így kiáltott fel valaki a fedett színpad hűvösében: “Ha ezek a testvérek ilyen elszántak, bizony, nincs messze Magyarország megújulása.” Nos, az egész nap hangulata, képe azt mutatja, hogy lehet valami igazság a fenti mondatban. A színpadon történtek, illetve a színpaddal együtt élő nézőtér reakciói alapján elmondhatjuk: lelkesítő és reményt keltő az az életerő és kreativitás, ami a mai magyar keresztény egyházakban jelen van. Az egész napot áthatotta a szívekben bújkáló öröm, a közös lelkesedés valamennyiünk kincse és élete, Jézus Krisztus iránt, aki végtelen szeretettel gyűjtötte maga köré egymástól oly különböző híveit ezen a napon. Itt minden – az énekelt imák, a könyörgések, a zene, a tánc, az igehirdetés, a villám-interjúk – minden egyes megnyilvánulás tanúságtétel volt az egy igaz Isten mellett. Milyen felvillanyozó ez egy hívő számára, különösen, ha több, mint hét órán keresztül hallgatja! És ezen belül is mindenkinek megvolt a külön öröme, az a megszólalás, amely a rendkívül változatos programból leginkább szólt hozzá.

Leave a Reply