A három nap közel háromszáz programmal várta – nem hiába – az érdeklődőket, akik mind megtalálhatták, amit kerestek, zenében, sportban, játékban, imádságban, vagy az igehirdetés hallgatásában. Megnézhették a Misszió Expo színes standjait, találkozhattak, beszélgethettek más testvérekkel, és mindezt egymás szeretetében. A három nap alatt mintegy húszezren látogattak ki az eseményre.

Tabán, Margitsziget, Kisstadion, három lépcső a Népstadionba vezető úton. Idén a Népstadion-kertben zúgtak fel a fényhidakat emelő gépek motorjai. Mivel ezt a rendezvényünket három naposra terveztük, nem kellett sok programot összezsúfolni.

A Baptista Fúvósok kezdték 16.00-kor, és nagyszerűen összetrombitálták a népet, miközben felcsendültek az Istent dicsőítő, szép dallamok. Köszöntéseink után a Lakatos Péter által összeállított nagyzenekar Händel Messiásából adott egy rövid ízelítőt, megszólaltatva azokat az időt álló melódiákat, amiket a szerző azután kapott, hogy életét teljesen odaszánta az Úrnak.

Az est hátralevő része alapvetően két részből állt: a magyar dicsőítők és a nemzetközi dicsőítők szolgálatából. Az összevont dicsőítő csoport újbóli felállása személyesen nagy örömöt jelentett nekem, mivel ez a kezdeményezés a múltban is áldásosnak bizonyult. Gondoljunk csak a “Dicsérettel jövünk Eléd…”-fesztiválra, a 2000. szilveszteri összejövetelre, a tabáni koncertre vagy a margitszigeti szolgálatra. Mindegyik alkalommal érződött az együtt zenélés öröme, az, hogy különféle közösségek dicsőítésvezetői harmóniában és szeretetben tudnak közösen szolgálni, egymást bátorítva és emelve.

Az idei koncert abból a szempontból is különlegesnek bizonyult, hogy a “Várom a napot” c. lemez bemutatója is volt, mely a zenekarba tartozó dicsőítésvezetők dalait tartalmazza. Szeretek a barátaimmal együtt dicsőíteni, amikor egymásnak adjuk át a stafétabotot, és mindenki hozzátesz valamit, amit az Úrtól kapott. Folk Iván, Debreceni István, Csiszér Laci, Gyárfás István, Rontó Attila, Lakatos Péter és a többiek külön-külön is nagyszerű szolgálók, de amikor együtt állunk a színpadra, az ajándékok összeadódnak.

A magyar dicsőítők szolgálata után Révész Árpád evangélista hirdette Isten üzenetét a színpad előtt álló több ezer embernek. A döntésre hívás után idén is száznál több ember jött előre, és hívta meg élete urának Jézus Krisztust. Az igeszolgálat után következett a magyar nemzet ébredéséért mondott imádság, amelyet nyolc keresztény egyház képviseletében közösen vezetett Fábián Attila, dr. Szabó Tamás, Mézes László, Szenczy Sándor, Szeverényi János, Csernák István, Piszter Ervin valamint Mészáros Kálmán.

Az igehirdetés és az imádságok után angol barátaink következtek: Graham Kendrick, Sue Rinaldi, Noel Richards. Ők a megszokott profizmussal és a magas szellemi felkészültséggel léptek a színpadra, és hol lágyabb, hol erőteljesebb zenével vezették a dicséretet. Sue több dalt egy szál gitárral adott elő, Graham billentyűse és trombitása most is megvillantotta különleges hangszeres tudását, Noel pedig a tőle megszokott lendülettel hirdette Isten igéit dalain keresztül. Noel Richards “Calling All Nations” (Hívunk minden nemzetet) című dala után tizenhét nemzet képviselője imádkozott együtt, mondott áldást egymásra és a résztvevőkre. Felemelő volt!

Én a sok hónapos megfeszített munka miatti fáradtságtól elgyengülve, egy székben ülve élveztem a zenét a keverőállásból, és közben arra gondoltam, hogy Isten hatalmas munkájának lehetünk szemtanúi, és láthatjuk egy dicsőítő generáció felébredésének kibontakozását.

Talán minden idők legváltozatosabb, legszélesebb tömegekhez szóló tanúságtevő keresztény fesztiváljára került sor június utolsó hétvégéjén, amely sok tanulsággal szolgált és sok örömteli meglepetést is hozott. Kettő ezekből:

“Jó a sokféleség!” A sokféle stílusú, célú, témájú program sokféle embert vonzott, és talán senki sem érezte úgy, hogy valaki rájuk erőltette az ízlését. Jó, hogy a különböző indíttatású és értékeket valló szolgálók egyaránt lehetőséget kaptak, a komolyzenészektől a színészekig.

“Nem kell félnünk egymástól!” Rendezvényünk a katolikusoktól a kisegyházak tagjaiig mindenki előtt nyitva állt, aki Jézus Krisztust tekinti az Úrnak. Ennek ellenére alig volt disszonáns hang – olyan, ami komoly zavart keltett volna, egyáltalán nem – noha tanítások is szép számmal elhangzottak a Mit mond a Lélek! sátorban, a legkülönbözőbb kötődésű előadókkal. Sokak szerint tizenöt évvel ezelőtt még arrogáns megnyilatkozások sorára lehetett volna számítani – számos oldalról. A Szentlélek az igazságot munkálva, de mégis szelíden valósítja meg az egységet közöttünk! Micsoda perspektíva!

Nincs más szó: Hála és köszönet elsősorban Istennek, akinek kegyelméből állt elő minden.

Az 1300 szolgálónak, rendezőnek, segítőnek és felelősnek, akik mindannyian megállták helyüket, emberfeletti munkát végezve Mindenkinek, aki megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, figyelmet, szeretetet, imádságot és anyagiakat is áldozva.