Az ország minden szegletéből és határainkon túlról is sokan érezték fontosnak, hogy 2004. június 19-én, szombaton tanúságot tegyenek Jézus Krisztusról az Oktogontól a Hősök teréig tartó menetben. A szervezők minden keresztény felekezet és egyház tagjait hívták, hogy vegyenek részt a dicsőítő menetben, és az országért mondott imádságban a Hősök terén. Üzenetük nem maradt pusztába kiáltott szó!

Talán a 2000. évi Jézus felvonuláséhoz hasonlítható az a lelkesedés és öröm, amit az idei Ez az a nap! rendezvény résztvevőit jellemezte. Délután 4-től kezdtek megjelenni az első gyülekező csoportok az Oktogon Andrássy út felé vezető oldalán. Fél öttől azonban mintha egyszerre a földből bújtak volna elő a lufikat lobogtató, transzparenseket hordozó érdeklődők. A menetet vezető óriási kamion pontban ötkor indult útnak a Hősök tere felé, nyomában a hömpölygő tömeggel és még vagy tíz feldíszített, hangosítást is szállító teherautóval. A sokaság a hangszórókból szóló zenével együtt dicsőítő dalokat énekelt és evangéliumi részleteket, buzdításokat hallgatott, vezetett imádságokban vett részt.

Mire a menet vége is a Hősök terére ért, a tér teljesen megtelt emberekkel, akik azokban a percekben Pintér Béla és több száz gyerek énekét hallgatta. A programot ezután László Viktor főszervező nyitotta meg, aki elmondta: fontos, hogy évről évre összegyűljünk, munkálva a keresztények egységét, és hogy együtt könyörögjünk Istenhez nemzetünk boldogulásáért. Ezután Mádl Ferenc köztársasági elnök úr levelét olvasta fel, aki üdvözölte az egybegyűlteket és támogatásáról biztosította törekvéseiket. A nemzetért végzett ima a Himnusz eléneklésével kezdődött, melynek imádságos szavai valóban a résztvevők szívéből szóltak.

Ezután a magyarországi történelmi nagy és kisegyházak, valamint független gyülekezetek vezetői, képviselői imádkoztak egy órán át, együtt a tömeggel azért, hogy a magyarság kilábaljon abból a lelki-szellemi hanyatlásból, ami az abortuszok, az öngyilkosságok és az alkoholbetegek számából is látszik. A jelenlévők egyetértettek abban: megoldást csak a magyarság megtérése hozhat a Jézus Krisztusba vetett hit által. Ezután dicsőítő zenekarok koncertjei következtek: Csiszér László és a Gável Testvérek zenéjére megkezdődött a körtánc. Minden dal az Útról, az Úrról szólt.

Az érdeklődés nem csökkent akkor sem, amikor Szeverényi János evangélikus lelkész az igét hirdette. Szolgálata után, Kunszabó Zoltán meghívására több százan jöttek előre, hogy elmondják a megtérők imádságát. A Vészbejárat, majd MC Tono és Nóri „beindító” repje után, roma dicsőítő muzsika szólt: a kárpátaljai Amaro Del megint csak táncra perdítve a sokaságot.

Nehéz volt abbahagyni a dicsőítést: vészesen közeledett a tíz órás zárás, amikor az Összevont Dicsőítő Csoport jött a színpadra. Ismert dalaikat együtt énekelte velük a még mindig sok ezres tömeg.

A közel hat órás program úgy szállt el, minta percek teltek volna el. Számos értékelő mondatot hallhattunk az oszladozó tömegben, de az egyik legszebb így szólt: „Ma éreztük az ébredés előízét.”