A Petőfiről elnevezett csarnok tele hittel, reménnyel és emberekkel! Mit kíván a magyar nemzet Legyen béke, szabadság, egyetértés! – hangzott el a kiáltvány egy emlékezetes forradalmi tavaszon.

Május 13, péntek este, Budapest, egy igazi forradalmárról elnevezett csarnokban: mintegy 2000 lelkes fiatal, aki meg akarja változtatni a világot: Nothing is impossible! A Planetshakers turné címadó dala, azt hiszem sokunkat nem hagy nyugodni! Dallamvilága, mondandója, meggyőző szavai vissza-vissza csengnek. Hittel minden lehetséges, a vakok látnak a sánták járnak az ellenség erői meginognak. Falak leomlásainak voltunk tanúi, életek változtak meg, emberek megerősödtek hitükben.

Az ausztál fiatalok Torinó felé vették az irányt, turnéjuk legszebb estéjeként emlegetve a budapesti látogatást. Mi itt maradtunk. A feladatunk is itt maradt, ebben az országban továbbvinni hittel az evangélium üzenetét, szóban, dalban, cselekedetben út- és példamutatásban. Hisszük, hogy Isten népe többet akar. Aki bátran vállalja a hitét, és közösséget más közösségekből jött testvérekkel, hogy lehetséges, a keresztények egységén keresztül jobb irányba terelni országunk sorsát.

Szinte minden magyarországi keresztény egyházból részt vettek lelkes fiatalok, még a határainkon túlról is. Megmozdult az ország, a felekezetek egymást tapsolták meg. A planetes fiúk-lányok pedig nem akartak lejönni a színpadról a közel 3 órás szolgálat végén sem. Azt mondták a koncert után, valami van a budapesti levegőben, amit máshol nem tapasztaltak. Higgyünk nekik!

Egység, elhívás, további szolgálat egy más szinten. Erről szólt a – reméljük egyre gyakrabban megismétlődő – felejthetetlen este. Köszönjük Dobner Illés csapatának is az úttörést! Az Élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla.

Az este egy biztonsági őr megjegyezte:. „hihetetlen ami itt történt, egy éve dolgozom itt, idén még ennyi ember nem volt egy rendezvényen sem. Semmi balhé, mindenki vidám és józan. A kocsmát már korán be kellett zárni, mert nem volt igény a piára… máskor is gyertek ide!”

—

A fiatalok szíve egy ritmusra egyszerre dobbant, elméjükbe pedig belevésték: semmi sem lehetetlen!

2011. május 13-án immáron harmadik alkalommal lépett színpadra Budapesten a Planetshakers. Az ausztrál dicsőítő csapat világkörüli turnéja keretében érkezett hazánkba, mely előtt már 2 hete Európa nagyvárosaiban szolgált. Az Ez az a nap! szervezésének köszönhetően újra együtt dicsőíthettünk velük a májusi estén a Petőfi Csarnokban.

Megérkezésemkor a vártaknak megfelelően hatalmas tömeg és rengeteg ismerős arc fogadott. Sokan kíváncsiak voltak rájuk; volt aki azért, mert már látta őket játszani és tudja mekkora élmény; van aki pedig azért, mert eddig csak felvételeken keresztül ismerkedett velük. Beállva a kint várakozók közé hamar sorra kerültünk, majd karszalagot felcsatolva máris a helyszín központjából élvezhettük a történéseket.

Az est előzenekari szerepét az újonnan bemutatkozó Dobner Illés által vezetett 1 N4P kapta. Az áprilisi nulladik alkalmukon volt szerencsém részt venni, így hallottam már őket együtt játszani, és tudtam: megfelelő bemelegítés lesz a ’nagyok’ előtt. A teremben még csak éppen gyülekező kb. 1200-1500 fős közönség előtt léptek színpadra és közel egy óráig vezették az összegyűlteket Isten imádatában. A néhány hónapja alakult csapat magyarul énekelt, 1-2 fordítás mellett pedig ismertebb dicsőítő dalokat és saját szerzeményeket adtak elő. Bár a szövegek nem voltak kivetítve a közönség nagy része mégis együtt énekelt a fiatalokkal, még úgy is, ha éppen akkor hallották először az aktuális számot. A dalok között a csapat megálmodója – Illés beszélt néhány mondatot arról, hogy tulajdonképpen mi az az 1 N4P, és hogy mi a célja. Az ott megtapasztaltak alapján is érezhető, hogy ez fellelkesítette a fiatalokat, hiszen átélték azt, hogy milyen egy egységben előre mozdulni, és sokak szívében elindult valami.

Az eljátszott dalok között volt Durkó Heléna (énekes) saját szerzeménye is, a Teljes szívemből – mely hatalmas sikert aratott; valamint egy – az 1 N4P által írt – éneket is tanulhattunk, melynek refrénje azóta is sokak fejében újra-újra felcsendül: ,,Te vagy a fény, Te vagy a fény, Te vagy a remény!” A csapat közel egy órás lendületes, pörgős és egyben szívhez szóló játékideje után a közönség buzdítással és lelkesedéssel telve visszatapsolta őket a színpadra. Köszönetképpen pedig eljátszották nekünk Dobner Illés – Amíg élek című dalát.

Az utánuk következő kis technikai szünetben Szenczi Sándor a Baptista Szeretetszolgálat vezetője lépett a színpadra, és beszélt a szolgálatukról, hogy milyen segítőkész csapat áll a bajba jutottak rendelkezésére; valamint néhány korábbi mentésükről is szó esett – éppen az idei Japán katasztrófával kapcsolatban, melynek támogatására lehetőség is adódott az estén.

Nagy sikert aratott, amikor Viktor felolvasott néhány nagyobb várost, községet, ahonnan a közönség érkezett; ebből egyből kiderült, hogy az ország minden részéről felutaztak Budapestre. Emellett arra is fény derült, hogy nem csak Magyarországról, hanem a határokon túlról is érkeztek vendégek a dicsőítő estére. Külön jó volt hallani és látni, hogy mennyi felekezetből érkeztek a Petőfi Csarnokba. A hazánkban elinduló mozgalmak folytatásaként pedig meghirdetésre került az idei Ez az a nap! rendezvény és a Jesus Culture október 2-i fellépése, melyet nagy ovációval fogadott mindenki.

Este 8 óra után a jelenlévők létszáma már megközelítette a 2000 főt, így teltház előtt léphetett színpadra az este várva várt zenekara: a Planetshakers. Az ausztrálok introként egy pár perces videót vetítettek a képernyőre, mely közben hangos üdvrivalgás hallatszott a nézőtérről. A felvétel végeztével pedig szó szerint berobbantak a színpadra. A közönség az első percektől tombolt, a jól ismert slágerek refrénjeit pedig együtt énekelte a dicsőítőkkel. A pörgős kezdés után persze érkeztek a lassabb dallamok is, mely közben Rudy Nikkerud – az ausztrál Planetshakers gyülekezet ifjúsági pásztora – osztott meg néhány gondolatot velünk. Elmesélt a gyülekezetük egyik tagjával megtörtént esetet, mely során a szülő átment autójával a saját gyermekén. A kicsi válságos állapotba került, az orvosok nem látták túl biztatónak a helyzetet, de a családtagok és a testvérek imádkoztak, és csodával határos módon, Istennek köszönhetően meggyógyult. Ez mindenkit megdöbbentett, és ez is azt bizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen annak, aki hisz!

Nothing Is Impossible – talán ez lehetne az est jelmondata, hiszen erre épült az egész este. Istennek csodálatos terve van mindnyájunkkal és a benne bízókat szeretné vezetni; a legjobbat akarja Neked is! Mindenki benne van valamilyen nehézségben, ami rányomja a bélyegét a hangulatára, életére, de ha ezeket letesszük és elhisszük, hogy semmi sem lehetetlen, akkor meg is fogjuk tapasztalni mindezt. Rudy imára buzdította a közönséget, hogy a mellettünk állókért mondjunk áldást, valamint lehetőség adódott arra is, hogy elcsendesedve újra Jézust helyezzük a középpontba. Az ifjúsági pásztor elmesélte, hogy miközben ők a világot járják és szolgálnak az emberek felé, a gyülekezetükben órákon keresztül imádkoznak értük, és az éppen aktuális helyszínért, jelenlévőkért. Ők is szívükön hordozzák Magyarországot, és megsúgta, hogy nem mellesleg ez a kedvenc európai helyszínük, nagyon szeretnek visszatérni ide. Azt hiszem, mindenki nevében beszélhetek, ha azt mondom: mi is szeretjük Őket!

Ezután a dicsőítő csapat júniusban megjelenő Nothing Is Impossible című albumáról énekeltük el a ’We Cry Out’ című dalt, melynek első sora: ,,We cry out for this nation, We cry out for this land.” – azaz kiáltunk a nemzetünkért, szülőföldükért. Hihetetlen érzés volt 2000 emberrel együtt énekelni ezeket a sorokat, egységben lenni a többiekkel és együtt tenni valamit a hazánkért. Azt hiszem ez az este nem csak hogy erőt, de emellett rengeteg bátorítást és buzdítást is adott a jelenlévőknek, és köztük nekem is.

Már több mint 2 és fél órája volt színpadon a Planetshakers, de még mindig volt energia bennük, pedig a fellépésük nagy részét végigugrálták a közönséggel együtt. Aki még nem látta, az most megfigyelhette hogyan táncolnak, ünnepelnek a keresztények, mindezt pedig Isten dicsőségére. Az est végére már mindenki tombolt kortól és nemtől függetlenül, közben pedig nem engedtük le a színpadról az ausztrálokat!

A dicsőítés este háromnegyed 11 körül ért véget. Összességében pedig egy csodálatos tavaszi nap volt; nekem az életem – és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül – egyik legmeghatározóbb élménye volt; rendkívül sok bátorítást és buzdítást kaptunk, amit a hétköznapokban is felhasználhatunk. Mindenki szemében látszott az elhivatottság, a tűz, a lelkesedés és persze az öröm.

Hisz tudjátok – nothing is impossible! Október 2-án a Jesus Culture társaságában folytatás a budapesti Papp László Sportarénában!