Tim Hughes

Tim Hughes – születési nevén Timothy Llewellyn Hughes – zenész Nagy-Britanniából, aki boldog családapaként, sikeres dalszövegíróként és nem mellesleg lelkészként éli meg sűrű, de annál áldásosabb napjait.

Tim hívő családban nőtt fel; édesapja anglikán lelkész, így nem csoda, hogy ő is ebben az egyházban kezdte meg szolgálatát, miután tinédzserként megtért. Zenei pályafutása 1997-ben indult, amikor a Soul Survivor nevű fesztiválon lépett fel mint dicsőítésvezető. Tim később Matt Redman helyét vette át a Soul Survivor Watford Gyülekezetben, mint dicsőítőpásztor.

Az ő kiadásukban jelent meg az énekes első, Reward című albuma is, amelynek megformálásában Matt Redman volt a segítségükre. A 11 dalt tartalmazó lemezt a dalszerző életerősnek nevezte, friss, bizalmas imádás szövegeit tárja a hallgatók elé. Tim később, 2005-től a London központjában található Holy Trinity Brompton nevű anglikán egyház igazgatója lett, egy évvel később pedig Al Gordonnal összefogva megalapította a Worship Central nevű nemzetközi dicsőítő szervezetet.

A 2006-os megalakulás óta ennek az iskolának az eseményein több mint 75 000 ember vett részt Kaliforniától egészen Hongkongig a világ összes tájáról. A dicsőítésvezetőknek, zenészeknek és hívőknek rendezett összejöveteleken felekezettől és nemzettől függetlenül egységbe kerülnek az emberek, és együtt emelik fel Jézus nevét.

,,Azt hiszem, az egyháznak kétségtelenül szüksége van arra, hogy elfogadja a kreativitást, a szenvedélyt és a hitelességet, ami létrejöhet az imádatban. Ez csak akkor fog megtörténni, ha képezzük a vezetőket. Nagyban kell gondolkodnunk. Meg kell változnunk, fejleszteni és bátorítani kell ezt az utat, és azt is, ami azon túl van. Ha ezt tesszük, akkor úgy gondolom, hogy ez lesz a kulcsa az egyháznak a társadalom megváltozásához” – nyilatkozta a zenész egy interjúban, amikor a Worship Centralról kérdezték.

Az énekes legismertebb lemeze a Here I Am To Worship 2001-ben jelent meg. Ennek a korongnak a címadója az a bizonyos dal, amelyet nem csak hazánkban, hanem szerte a világon ismernek, és rengeteg nyelven éneklik. Ezzel az előadó elnyerte a GMA Dove Awards két díját is: 2003-ban Az év leginspirálóbb stúdió dala, 2004-ben pedig Az év dicsőítő dala címet. Három évvel később Tim a When Silence Fall című albumával jelentkezett, amelyen olyan ismert, már-már slágernek mondható művek szerepelnek, mint a Beautiful One, a Comsuming Fire, vagy éppen a bónusz számként felcsendülő Saviour. Ennek a korognak a producereként azt a Nathan Nockels-t választotta, aki Matt Redman Facedown című lemezének elkészítésében is közreműködött. Érdekesség, hogy a dalokat Nashville-ben és Prágában vették fel.

2007 tavaszán jelent meg a Holding Nothing Back című albuma, amelyen először kapott helyet a húsvét időszakában írt Happy Day című világhírű dicsőítő dal. Egy gyülekezeti taggal beszélgetve gondolkozott el azon a zenész, hogy a kereszthalálról mennyi szerzemény van, de arról kevesebb, hogy Jézus él. „Ez csodálatos igazság, el kell énekelnünk és megünnepelnünk, hogy Jézus él – ez különbözteti meg a Happy Dayt a többi, hozzá hasonló szerzeménytől.” Az album elkészítésében néhány vendégművész is közreműködött, többek között gitáron Stu G (Delirious?) valamint az énekes-dalszerző Brooke Fraser is.

A 2011-ben publikált Love Shine Through című szólólemezének rögzítésekor Martin Smith produceri munkája mellett közreműködött a Jesus Culture egész csapata – Kim Walker-Smith-szel együtt, valamint a Rend Collective Experiment néhány zenésze is. Tim eddigi utolsó nagylemeze hat évvel ezelőtt jelent meg Pocketful of Faith néven, az azóta eltelt idő „csendessége” pedig nem véletlen, hiszen közben elvégezte az anglikán egyház teológiai főiskoláját, és papként beiktatták. Jelenleg a birminghami St Luke’s Gas Street vezető lelkésze.

„Izgatottak voltunk a feleségemmel, hogy egy olyan helyre hívtak, ahol, miközben építjük a közösséget, látjuk az embereket tanítványként, és azt, ahogyan a vezetők mozgásba lendülnek. Megpróbálunk befektetni a városba, hogy meglássuk itt is Isten királyságát. Igazán izgalmas lehetőség, olyan mintha hazajönnék.”

Tim Hughes zenei és lelkészi szolgálata mellett az írói pályán is kamatoztatja talentumait. Eddig három könyvet adott ki dicsőítéssel kapcsolatos témakörben: Passion for Your Name (2003), Holding Nothing Back (2007), valamint Al Gordon közreműködésével Worship Central (2011). Emellett a CompassionArt nevű brit jótékonysági szervezet egyik segítő tagja is. Az énekes 2004-ben vette feleségül Rachelt, akivel négy közös gyermeket nevelnek együtt. A férfi nemcsak társnak és a legjobb barátjának tartja a hölgyet, hanem a dalszerzésben egyik legfőbb támogatójának is.

„Olyan időben élünk, amikor magas az egyházakban a tét. Rengeteg a közönyösség, ami befolyásolja a mi generációnkat. Szükségünk van az egyházra, hogy felemelkedjünk, szenvedélyesek legyünk Istentől, és elkötelezzük magunkat az életben, hogy éljünk. Elkezdjük az evangéliumot, a jó hírt, a nem rokonszenvest szeretni, ellátni a szegényeket és a gyengéket. Szóval tényleg hatalmas lépések kellenek. Úgy vélem, a dalok kifejező válaszok arra, hogy ki Isten. Remélem, hogy ezek ösztönzik az embereket, hogy legyenek Istentől lelkesek – hogy ilyen állapotban szolgálják őt –, és hogy igazán kapcsolatba tudjanak lépni az emberekkel.”